Irinyis nebulók kiállítása a Tanul-Oban

Március 10-én negyedik alkalommal nyílt kiállítás a Tanul-O Galériában, ezúttal a balatonfűzfői Irinyi János Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény ifjú alkotói mutatkozhatnak be a Pannon Egyetem felső campusán. Április 9-ig minden nap megtekinthetők a képek a Pedagógia Tanszéken.

Hatalmas érdeklődés fogadta a már hagyományossá vált művészeti kiállítást az O épületben, ahol nem csupán a fiatal művészek jelentek meg, de szüleik, nagyszüleik éppúgy, mint az egyetemen oktató tanáraink, tanszéki munkatársak és a sajtó képviselői egyaránt. A sok, apró gyermek zsibongása mosolyt csalt arcomra, ahogy élénk tekintetükkel kutatták a kiállított tablókon saját képeiket, bekukucskáltak a nyitott ajtókon át a szemináriumi termekbe, csivitelve megbeszélték az épp’ akkor tartott kvarcvásáron látottakat. Élettel töltötték meg a néha túl komoly hangulatú épületet rajzaikkal és jelenlétükkel.

A kiállítást megnyitó ünnepségen elsőként az Irinyi János Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatónője, Bandiné Liszt Amália köszöntötte a szép számban megjelenteket. Ismertette, hogy Balatonfűzfő és Papkeszi az iskola fenntartója, amelynek falain belül több művészeti ág is megjelenik, legyen szó zenéről, táncról vagy épp festészetről. Tanárnő bevallottan nagyon izgult kis diákjaiért, és megfogalmazta, hogy mi foroghat most a fejükben: „A néző mit szól vajon a rajzokhoz?”. Beszédét azzal zárta, hogy ez a kiállítás „nagy siker az egyetemnek és megtiszteltetés Fűzfőnek”. Ezután egy fafúvós zenei blokk következett, majd a Pannon Egyetem részéről dr. Poór Zoltán a Neveléstudományi Intézet tanszékvezetője szólt a nézőkhöz. Elsőként a megjelent fiatal művészekhez intézte szavait, hogy legyenek büszkék alkotásaikra, és ez az érzés kísérje el őket egész életükben. „Negyedszer kelt életre az épület, színesebbek a napjaink.” Végezetül megköszönte a szülői bátorítást gyermekeik tevékenysége felé, a zenészeknek a részvételt a megnyitón, és a kölcsönben itt hagyott képeket. Majd egy új hagyományt indított útnak azzal, hogy az előző kiállítási időszakot lezárandó, a vendégkönyv összes ide vonatkozó bejegyzését egy albumban összegyűjtve átadta a Padányi Bíró Márton Római Katolikus Gyakorló Gimnázium, Egészségügyi Szakközépiskola, Szakiskola és Általános Iskola részéről megjelent tanárnőnek. Ezt követően Orosz Lajos festőművész tartott egy tartalmas beszédet. Örömét fejezte ki, hogy alkotó kapcsolat alakult ki az egyetem és az általános iskola között. „A tudomány fellegvárai egymásra találtak”, ahol a diákok a harcos katonák. Mivel ő maga a közoktatásban is aktívan szerepet vállal, így rövid előadásában összekapcsolta a művészetet a pedagógiával, és lényeges összefüggésekre világított rá. Vagyis, a művészettel való foglalkozás egy életre szóló grandiózus lehetőség, és emellett a színekkel-hangokkal alkotás a pedagógiai problémákkal szembeni megelőzés. Így a szín-ritmus-vizualitás triumvirátusa egy sajátos terápia. Megemlítette azt is, amit sokszor elfelejtünk, miszerint kreativitás terén a magyarok a világ élvonalában vannak. Zárásként elmondta szubjektív véleményét a képekről, amelyek nem csupán nagyon érzékenyek, de kommunikálnak is velünk. Beszéde után az irinyis rézfúvósok is bemutatkoztak két ismerősen csengő zeneszámmal, és végezetül Poór Zoltán zárta az ünnepélyes megnyitót. Kellemes időtöltést kívánt az érdeklődőknek, és külön örömét fejezte ki, hogy ilyen sok generáció képviselője megjelent.

A hivatalos megnyitó után egy-egy rövid interjú erejéig beszélgettem Bandiné Liszt Amáliával és Orosz Lajossal. Az igazgatónő nagyon közvetlenül és az átéltek hatására láthatóan megindultan ült le velem szembe. A kiállításra Poór Zoltán hívta meg őket, ugyanis több, a Pannon Egyetemre járó leendő pedagógus végzi a hospitálást és a kötelező tanítási gyakorlatot az Irinyiben. Emellett az ottani tanári kar több tagja szerzett diplomát az egykori Tanári Karon, itt Veszprémben. Az általános iskola félévente szervez saját kiállítást is, készítenek művész naptárakat, és az iskola falait is a diákok alkotásai borítják. Kevesen tudják, de ebben az intézményben tanult Szilágyi Bernadett szobrász is, aki az Irinyi domborművet készítette el egykori iskolájának. Igazgatónő szerint a Tanul-O kiállítás egy életre szóló élmény a gyerekeknek, egy kiteljesedés, és ő éppoly büszke növendékeire, mint a szülők. Azt is megtudtam, hogy beszélgetőpartnerem korábban zenei pályára készült, és ma már igazgatónőként ezért is fontos számára, hogy több művészeti ág együttesen, komplex módon jelenjen meg az intézmény falain belül.

Ezt követően Orosz Lajossal is váltottam pár szót, akitől a személyes véleménye felől érdeklődtem. Szerinte a lényeg az, hogy a gyerek alkot, hiszen már ezzel is nagyot tesz, mivel egy kiállatás tulajdonképpen önmaga vállalása, ugyanis a lecsupaszított lelkét kiteszi a kíváncsi szemek elé. Arra a – naiv – kérdésemre, hogy festőművészként ő meg tudja-e állapítani egy kép alapján, hogy készítője egy csiszolatlan gyémánt, inkább csak mosolygott. Azt felelte, a képek mindenféleképpen üzeneteket hordoznak magukban, és egy-egy drámai felfokozott személyiségről árulkodnak, de azt nehéz lenne megmondani, hogy egy következő festő-generációról van-e szó. De minden alkotás a tudás és művészet együttes eredménye, amit az intuíciók egész sorozata kísér. A Bandiné Liszt Amáliával és Orosz Lajossal töltött közös percek ismét megerősítettek abban, hogy szerintem – elfogult leendő pedagógusként – az egyik legszebb hivatás ma is az oktatás.

A beszélgetéseink után én is körbejártam a kiállított tablókat, és egy-egy kép előtt állva azt éreztem, hogy festője lélekben idősebb nálam is, túlszárnyal, és megannyi komoly mondandója van. Gyakran nem mondtam volna meg, hogy egyik-másik festmény egy általános iskolás kezei közül került ki. Egyik személyes kedvencem pedig, ha a lépcsőn felmentek, jobbra fordultok, a tabló bal szélső oszlopának a legalsó képe. A Szervezőknek gratulálok, hogy ismét életre keltették az O épület rideg falait, élményt adva alkotónak és nézőnek egyaránt.

A videót az ETV készítette.